...igazából el sem hittem. azt gondoltam, csak vicc. olyan nincs, hogy ott vagyunk és azt mondja: "ma szülünk. március 9. szerda. ez jó nap nem?"
héééé. ez nem így működik. ez úgy működik, hogy az asszony felébreszt, hogy elment a magzatvíz, meg fáj, és induljunk. Nem úgy, hogy odamegyünk, pár kábel, pittyegés, papírok, aztán szülünk.
reggel 8 óra volt. Gizus azt mondta du 3, de inkább du 5-re kint lesz a baba.
Én röhögtem ezen.
Anita doktornéni du fél háromra jött. vizsgált, burkot repesztett...ezután már látszott, hogy itt szülés lesz. Akkor már én is láttam, hogy fáj.
16:52-kor megszületett. 51 cm, és 3800 gramm. Felsírt. Pici volt, lilafejű, de sírt. Megvolt mindene. Azt sem tudtam hol vagyok. Elvágtam amit el kellett. tébláboltam. BB-t megtörölték, a csecsemős doki megvizsgálta, és azt mondta minden oké. a lilaság meg elmúlik pár nap alatt. A kezembe nyomták. Nekem. Aki még az unokahúgát sem merte megfogni. Erre az én kezembe nyomják ez a kis gombócot.
Aztán Anya pihen, BB mellette, és már szopizik. A szülőszobáról átkerültek a csecsemő osztályra. Én meg haza a nagylányhoz.
Hát megszületett. sokat szenvedtünk érte. Volt vetélés, méhen kívüli terhesség, szakítás, költözés, házasság...minden. de most itt van. és elkezdődött az élete. A mi felelősségünk pedig, hogy jó irányba tereljük, és óvjuk amitől kell.
Ezúton is köszönet dr Páczai Anitának a nőgyógyászunknak, és Gadóné Gizinek a szülésznéninknek!
