kicsit lemaradtam, így zanzásítok...
a kórházból a hazaérkezés után jöttek a szokásos látogatások. csak már ugye nem az újszülöttet látták, hanem az 1 hónapost. BB jól érezte magát itthon, csakhát az alvás. az a mai napig macera. Nameg kiderült, hogy 24 órás gyerek. Anya nem tud pihenni mellette. Éjjel 2 óránként evett, hameg nem evett, akkor sajtkukac volt, és napközben sem aludt nagyokat. Ez a mai napig nem változott, max annyi, hogy napközben mégkevesebbett alszik.
A hazaérés után P kicsit háttérbe került Anya szerint, meg a rokonság szerint. Szerintem nem. Ennek következménye, hogy beálltam a sorba, és P "gyeplője" kicsit hosszabb lett. Ennek eredménye, egy hármas matekdoga lett....a végeredménye meg két négyes az évvégi biziben. Én nem örültem, a család viszont igen, hogy jobb lett mint a tavalyi. Szerintem lehetett volna kitűnő is...
És itt most személyes. Tudom, hogy maximalista vagyok a gyerekekkel kapcsolatban, de magamból indulok ki. Nem szeretném, ha úgy járnának, mint én. Hogy játék, buli a tanulás helyett, és mikor meg észbekap már késő. Én sokmindent másképp csinálnék, ha újra élnék, persze nincs okom panaszra, de ismerem a hibáim, tudom mit rontottam el. 40 évesen már nehezebb változtatni, de szeretném a gyerekeimet ettől megóvni. És első a tanulás. nincs mese. És ha valaki tanult, és jól tanult, és megtanult tanulni, akkor marad idő a játékra is...
És aki megtanult tanulni, az evvel megtanult dolgozni is, és felnőttként is meg tud állni a lábán, és felnőttként is lesz ideje játszani...
BB-ről kiderült, hogy ügyes, hogy nagy, és hogy értelmes. És persze a világ legszebb kiskölke. A fejlődési folyamat szépen halad nála. Kicsit aggódtam, mert a hasról-hátra fordulást nem nagyon erőlteti, így gurulni sem gurul magától, de 6 hónaposan már mászik, és biztosan áll a két lábán, ha van mibe kapaszkodnia. Persze magától áll fel, és szíve szerint már menne.
5 hónaposan már hozzáetettünk, mert kinézte a szánkból a kaját. Ez most is így van. A fagyi mindent visz. Ugye azt nem szabadna, de egyszerűen lehetetlen nem adni neki. Hihetetlen akaratos kölök. Ahogy fejlődik az értelme, úgy könnyebb vele, de még mindig 24 órás műszak. Csak már nem sír, mint hasfájósként. Mert hasfájós volt, bár nem tudom mennyire. Az espumisan cseppeket, mindenesetre mi itattuk vele, az hatott.
BB sokat utazott, és mivel P barátai rendszeres látogatók, így sok gyerekkel is találkozik. Aztán ott van még a két kutya meg a két macska. BB értük is odavan. Anya kevésbé kultiválja, merthogy a kutyók megnyalják. Én meg ennek örülök. Védjék csak, és fogadják el az új falkavezért.
Amúgy BB otthon is sztár. a szomszédok is odavannak érte, a védőnő is. Lehetnek is...hisz nincs is szebb nála.
Anya lába javul, nyár végéig kapta a szurikat, aztán a doki még adott egy ráadás hónapot. Reméljük ezt a részt elfelejthetjük.
P-nek új tanév, új tanárnéni, újra kell bizonyítani. Nehéz lesz. Főleg, hogy mostmár nem elég megírni a leckét, néha le is kell ülni tanulni. Nehezen megy. Anyának és lányának is. Főleg, hogy a szétszórt kisasszony rendet sem tart. emiatt sokszor van összetűzésben. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy nem csak bünti legyen, de ha a szép szó nem használ...és egy kamasznál mikor használt?
A család anyagi helyzete közben romokban. Köszönhető a válságnak, mely az építőiparon látszik a legjobban, és mi abból élünk. Erre jön még a tgyás-gyed váltás. ennek következtében a türelem is kevesebb, de meg kell oldanunk. Itt nincs mese. BB és P nem érezhet ebből semmit, és azon vagyunk, hogy ne is érezzék...
